Olvadóban a Hosszú Katinka-mítosz

Olyan viselkedésformákra és mechanizmusokra figyelhet fel az ember, ami minden varázstól megfosztja az addigi hőst. Éppen úgy jelez a bimm-bamm, mint amikor GYF vagy Németh Szilu tűnik fel a radaron.

Nem kicsi, ellenben nagy kockázatot vállalt azzal Pásztory Dóra, hogy nyílt levélben beleállt a "mi Katinkánkba". Kockázatot vállalt, mert itt bizony egy minden igazságok birtokában lévő és mindenhez értő közvélemény jelöli ki, hogy éppen kit és miért kell utálni - nem számítva a férges almához hasonlító politikai világot, aminek a mára töketlenné váló ellenzék éppen úgy rohasztója, ahogyan a jelenlegi kormányzó erő is. De visszatérve az úszóbalhéhoz: Hosszút kritikával illetni Magyarországon egyenlő a "célkeresztet festettem a homlokomra" kijelentéssel - s ez már önmagában is félelmetes - hiszen ő a BAJNOK, aki nem csupán a vizeket szeli szélsebesen, hanem még az ántivilág nagy túlélőjét, a nem éppen finomkodásairól ismert Gyárfás Tamást is elzavarta. 

Hosszú komoly változásokon ment keresztül, hagyjuk most a sportteljesítményét, hiszen önmagában egy remek - akár világelsőségre ítélő - sportteljesítmény sem ment föl senkit sem bizonyos viselkedési szabályok alól, kiváltképpen, ha éppen "példakép" státuszban van. Márpedig Hosszú jelenleg számos gyerek és fiatal példaképe, ami jól is van így, viszont nem csak testben kell faszának lenni, hanem lélekben is, miközben jelenleg nem csak az úszáshoz ad motivációt a gyerekek számára, hanem primitív konfliktuskezelési megoldásokat bemutat.

Pásztory - éppen ezért felesleges elismételni - tökéletes pontossággal írta le, hogy mi a gond: a nagy arc, az egyoldalú kommunikáció, az üzengetés, a tetemre hívás, az ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatások. JA balhékba való teátrális beleállások, a brand- és üzletépítés minden áron, még a Darnyi-gyerekek sem szentek, ugye. Ja bocs: a mostani partin lehetett kérdezni is. 

Olyan viselkedésformákra és mechanizmusokra figyelhet fel az ember, ami minden varázstól megfosztja az addigi hőst. Éppen úgy jelez a bimm-bamm, mint amikor GYF vagy Németh Szilu tűnik fel a radaron.

Másik: az embernek öklendeznie kell, ahogy a fejesek keresik a kegyeit, minden méltóségukat feladva ömlengenek interjúról interjúra, miközben hosszan lehetne sorolni a valóban szerethető, jó arc sportolóink nevét. Ők viszont ebben az egyosztatú világban, mintha nem is léteznének.