Andorrai égés: Dzsudzsákék mit csináltak a pályán?

Mindenki Storck-ot veszi elő, pedig a tizenegy széltolótól is meg kellene kérdezni, hogy ha kimennek a gyepre, miért nem dolgoznak meg a pénzükért. 

Bernd Storck most igazán megismerkedhet a magyar virtussal, miután szabó legények, pékek, piros szemű hotelportások – összességében: hobbi focisták – szénné alázták a magyar válogatottat. Sok mindennek lehet örülni még e széthullófélben lévő társadalomban is, de ennek nem, bár a Nap aznap is szépen lenyugodott, hogy a következő reggelen rámosolyogjon a mosolytalan magyarokra. Igazán nagyot csak azok koppanhattak, akik a tavalyi sikerszériát (szurkoltam nektek!!!) trendfordulónak, a régi focivilág felszámolójaként látták.

Pont az az egy vagyok a 9 millió 800 ezerből, aki nem ért a focihoz, de annyit még én is tudok: rossz rendszereket, főleg ha azok kitalálói és üzemeltetői aranykorukat élik, csupán egyetlen „beavatkozással” nem lehet megváltoztatni. Ahhoz szisztematikus, ezer és ezer konfliktussal teli – hiszen a sárkány feje sokszor visszanő – akár generációkon átívelő össztársadalmi munka szükséges. Nem hogy a vége nem látszik még, de el sem kezdtük – ugyanez érvényes az egészségügyre és az oktatásra is.

Nincs azzal semmi gond, ha az első számú vezetőt egy kudarc esetén előveszik; így van ez a vállalatoknál, egy sima multis team esetében, tehát így kell lennie a magyar válogatott vezetője ügyében is, aki minden bizonnyal Orbán Viktornak köszönheti, hogy állásban maradhatott – ugye senki sem gondolja, hogy Csányi Sándor, az emberarcú bankár majd eldönti, hogy a magyar fociuniverzumban kinek hol van a helye?

Problémának a nyilvánvalókon túl azt látom – túllépve a stadionok, a közpénzelterelő TAO, stb. ügyein – hogy a válogatott égésével kapcsolatban  csak ezt a szerencsétlen Strock-ot veszi elő a sajtó. Vicces volt, ahogy „hirtelen” kiderült: drága autóval jár és horrorisztikus fizut vesz fel. Ismerős a forgatókönyv? Arra már nem volt lehetség, hogy esetleg kabátlopási ügybe keveredjen, mert – egyelőre – titokzatos parancsnokok visszahívták a hadakat.

Na de. Hol van a tizenegy büszkeség? Miért nem szól arról a történet – amellett, hogy említettem, a végső felelősség mindig a vezetőé – hogy ezek mi a francot csinálnak a pályán? Hagyjuk most Orbánt meg az összes politikai dimenziót. Nem is Strock van kint a gyepen, nem neki kellene futni a labda után, hanem ezeknek a minimálbér helyett elképesztően túlfizetett, elégtelen kondival bíró, aputestű bekkemfrizurás „sportolóknak”. Hol a szív és hol a lélek?

Tökéletesen érthető, hogy a szurkolók levetették a nagy csapattal a mezt; nem a vereség a legfájóbb, hanem a lélektelen játék. Dzsudzsák performance-a kifejezetten dühítő volt; ilyen ez vezető? Elsírja magát, hogy „báncsák a Dzsudzsákot?” Kis túlzással, de ilyeneket egy kisebb időráfordítással a grundon is lehet találni, kevesebbért mint évi X százmillió forint. Szóval ideje lenne elővenni a srácokat is, oszt megkérdezni tőlük: miért nem teszitek a dolgotok a pályán?

 Kurva nehéz lehet ilyen emberek miatt vállalni a felelősséget.

Címkék: sport, foci, futball