Orbán végleg egymás ellen fordította a magyarokat

Félelmetes az a profizmus, ahogy Orbán Viktor képes felkutatni a legalantasabb ösztönöket és azokat munkára bírni. Megkapta amit akart: folyamatosan háborúban állunk. 

Haragos sorok jönnek, nem akarom túlragozni: ennek az embertömegnek, amit társadalomnak csúfolnak, visszafordíthatatlanul vége van. Nem tud felülemelkedni önmagán, csak zsigerből képes a cselekvésre, érzelmi üzemanyaga kizárólag a harag és a gyűlölet.

Ez szépen leképződik a mindennapokban is, kurva sok gyökérrel találkozik az ember nap mint nap kortól és nemtől függetlenül. A hatvanéves öregasszony, akinek én teszem lehetővé, hogy „ingyen” gyógyítsák az orvosnál vagy a kórházban, éppen úgy bezárja a liftajtót az orrom előtt, mint azok a „rohadt fiatalok”.  

Viszont a mostani ’56-os évforduló fotóit és videóit elnézve jobb, ha tényleg leszámolunk minden reménnyel arra nézve, hogy ez társadalomnak csúfolt embertömeg bármikor is képes lesz a közös gondolkodásra. Addig főleg nem, amíg a múltban szocializálódott és a múlt értékvilágát napjainkban is megjelenítve itt élnek közöttünk.

Videó: Index

Olykor megadatik a kegyelmi állapot, a közös nevező, s akkor figyel az egész világ. De mindennapjaink csak a kicsinyesség, a gonoszság, a harag háromszögében telnek.

Polgárok

Azon gondolkodom, hogy a „legyen tüdőrákod” és az ököljog vajon hogyan illeszkedik a polgári ethoszba. Valószínűleg sehogy; egy igazi polgár már régen nem szavaz ezekre. Akiknek a kopaszodó és kendős feje látszik csápolás közben, azok egyfajta Kádár-Horthy mixet látnak Orbánban, számukra csak az a lényeg, legyen kire felnézi a hálás kutyaszemükkel.

Azon is gondolkodom, hogy – bocs, de le kell írnom – hogy ezek az „öregek”, akik az én és a többi aktív befizetéseiből vehetik igénybe az egyébként számos sebből vérző szociális ellátórendszer szolgáltatásait, akik az én és a több aktív befizetéseiből kapják a nyugdíjukat, amiből megvehetik a csirkefarhátat meg a dugi rumot, szóval ezek hogyan mernek kezet emelni bárkire is ebben az országban.

Ikonikus az a fotó, ahol a senkiházi nemes egyszerűséggel a földhöz vágja a sípos gyereket. Vajon ezt tanítja otthon a fiának? És mit mond majd a gyerekeinek, már ha vannak, amikor remélhetőleg érte megy a yard?

„Apa túltolta”?

kossuthter.jpg

Fotó: Ajpek Orsi / Index

Nem számít, hogy mit gondolok a sípolásról, mint tiltakozási formáról, de a kurva életbe, mindenkinek joga van olyan eszközzel kifejeznie az érzéseit, amit jónak lát egészen addig, ami azzal magában vagy másokban kárt nem tesz.

Orbén tudja, mitől döglik a légy

Félelmetes az a profizmus, ahogy Orbán Viktor képes felkutatni a legalantasabb ösztönöket és azokat munkára bírni.

Félelmetes, ahogy a koromfekete pszichózis megülte a magyarok kollektív tudatát.

Félelmetes, ahogy a hatalom képviselői ezzel tisztában vannak, de csak hátra dőlve kérik a követező kávét.

Félelmetes, ahogy a kormányfő és környezete nem foglalkozik az általuk is pontosan ismert folyamatok közép- és hosszútávú következményeivel.

Félelmetes, ahogy a kormányfő ott áll és mondja rendületlenül a vele egyidős vagy öregebb hallgatóságának, hogy az „egész világ ellenünk van”.

Elviselhetetlen, hogy folyamatosan háborúban állunk, de egymással is. Eurázsia vagy Óceánia, Pista vagy Mari néni, tök mindegy, csak hulljon a férgese.

A blog a Facebookon