Orbán Viktor belerúgott a magyar férfiakba

Nem csak téves a kormányfő diagnózisa, hanem aljas is. 

"Nos, nyolcat szereztünk és hetet nőt hoztak, úgyhogy valami baj van velünk, magyar férfiakkal. Nem tudom mi, de önvizsgálatot kell tartanunk" – értékelte Orbán Viktor kormányfő a magyar olimpiai aranyérmek nemi dimenzióit. Önmagában egy szakmai statisztikával semmi gond nincsen, a nemi hovatartozás minden kutatásban és statisztikában fontos „változóként” jelenik meg.

Viszont a kormányfőnek megint sikerült olyan jó magyarosan odamondania és bocs, de téves és nagyon buta kijelentést tennie. E megszólalásban pedig kifejezetten ott van az a torz „szurkolói” attitűd, hogy itten csak az aranyérem a valami. Holott mindenki súlyos áldozatokat hoz és komoly teljesítményt „ad le”, aki kijut a játékok játékéra. Számomra módszertanilag rejtély, hogy a kormányfő hogyan jutott arra a következtetésre a magyar olimpiai szereplést illetően, hogy „valami baj van velünk, magyar férfiakkal”. Legjobb tudásom szerint nem az összes magyar férfi vett részt az olimpián, mint ahogyan nem az összes magyar nő. 

Kétségtelenül elhiszem, hogy bizonyos embertípusoknak nagyon bejönnek az ilyen rém egyszerű kiszólások, hiszen a nők, de amúgy a férfiak alázása – csak erről kevesebb szó esik – mindig is népszerű volt és lesz itt. Ez a formába öntött nemi diszkrimináció, csak most a faszikba szálltak bele. Csodálkozom, hogy ezt még senki sem tette szóvá; mert ha azt mondta volna, hogy "baj van a magyar nőkkel", már ma tüntettek volna a feministák - vagy azok, akik annak gondolják magukat.

Annak megítélése pedig, hogy valaki milyen helyezést ér el – adott esetben egy olimpián – semmilyen nemi dimenziója nincsen. Minden siker vagy éppen sikertelenség egyéni teljesítmény eredménye, ugyanis – bármennyire is szeretné a jelenlegi politika – de szerencsére nem vagyunk egyformák. Valaminek a minősége nem attól függ, hogy nőről vagy férfiről beszélünk, bár kétségtelen, a világ nem is olyan régen még ilyen alapokon állt.

Hát persze.

Értékelünk, beígérünk megint mindent szart a végekre, uszoda, csillogás, pompa,  majd csak úgy lazán, mintha egy kiskocsmában ülnénk, belerúgunk valaki(k)be. Most éppen a magyar férfiakba. S miért? Csak úgy. Egyszerűen igény van arra, hogy valaki(k)be mindig belerúgjanak.